ESZME ÉS VALÓSÁG
Valóság
Az élet - a világ bizony más,
itt, aki jó csak redves tanyája
bűn fertelmes kukacának, mely
pimasz életét az igazakba vájja.
Piszkos érdekek hiénái
esnek százszor az igazságnak,
a tegnapi szó nem akadály itt,
minden nap jól tele zabálnak.
Langyos, szirupos költemények
isznak a jóság győzelmére,
s torára várva acsarognak, hogy
babért tűzhessenek holt tetemére.
A tisztes erényt addig itatják itt
a fertelmek bűvkörébe vonva
kézről, kézre, amíg megunják
s kivetve kerül szemétdombra.
A szép ígéretek győzelme náluk
jutalmat b nyer itt majd a bűnben,
s a költői, szent igazságnak
nincs jussa már - csak a mesékben.
Ne higgy! A szószátyár tivornyák,
a híg levű szörpök íze mögött
a dáridós nagy dorbézolások
frivol játéka már kiütközött.
Hazug aljasság rágja széjjel
a korpa közé kevert szépet,
s minden nap kéjesen átcsámcsogják -
ez itt a vége a meséknek.
Ez a bolsevizmus/kommunizmus
Mondjátok: ez a bolsevizmus,
ez a vérbe mártott rongy- ez a zászló,
a csőcselék, a sátáni sereg, a horda
s a fegyver itt a szabadságba gázló?
Mondjátok: ez az emberiség álma,
mit elétek vetett a szószátyárság,
ezért marjátok véresre kezetek,
hogy tőrüket milliók sebébe mártsák?
Mondjátok: ez lesz a paradicsom itt,
hol ördögök gyilkos arca mered rád,
a pokol: ez itt a sátán országa, hogy
az emberek életét vadul felzabálják?
Mondjátok: ki hihet még itt néktek,
mikor milliókat rángattatok végig
a gyilkos utak kálváriáján, hogy
felépítsék ők trónotok az égig?
Mondjátok: hát ez is lehetséges,
hogy a világ-romboló, gyilkos átkok
veletek együtt elpusztíthassák
a tiszta jövőkbe induló világot?
Mondjátok: hogy ez a kommunizmus,
a mindent megváltó, csodás álom,
mely milliókat juttat itt pokolra a
véres sebektől rothadt vágóhídon?
A szép jövő
Micsoda szép jövőd lesz itt,
ez államilag garantálva,
de ha mégse, talán kötnek
bolsi láncot a nyakadba.
Lesz sajtó-morál, szabadság
hitelesen garantálva,
de ha mégse, nem mehet így,
te leszel megborotválva.
Lesz itt csodás paradicsom,
bolsi pokol épül itt rád,
s vele együtt száz pufajkás
látod már a sok janicsárt.
Lesz itt siker, tán tízszeres,
meg sikerdíj ezerszeres,
de ha mégse- van kis kapu
és joghézag, aki keres.
Lesz itt cirkusz, móka, nóta,
muzsikálják ötven évek,
de ha mégse, majd kidobjuk,
s haza mennek a legények.
Világforradalom
Mondták: világ-forradalom,
itt lesz majd a paradicsom,
visszafelé folyó folyók,
s a sivatag bőven terem,
szép a világ, gyere velem,
Kolbászból fonott kerítés,
palota lesz, nem is kevés,
az ember már óriás lesz,
csoda-világot építhetsz.
Aztán megbukott itt minden,
kérdezem, most mit is kezdhetsz,
most jön már a libaráció,
ez az újabb eldorádó,
szép ígéretek - majd holnap,
az ész bele is vakulhat...
ez lesz most már az igazi,
már százmilliót nyírhat ki,
együtt kettő, vörös és kék,
sikerül is nekik mindég...
mákony-maszlaggal itatnak,
a siker-díj nekik juthat...
nocsak húzd le az álarcot,
ismerősök itt a pofák,
két-egyformán merednek rád,
így kerülsz már világ-zűrbe,
de le a meszes gödörbe.
Program
s hová süllyedt már a néped,
mindég csak lejjebb taposnak
nincs remény, hogy jobb lesz holnap,
jobbra fordul itt az utunk
a paradicsomig jutunk,
ne higgy a hazug szavaknak,
csak a tettek bizonyítnak.
Hetedhét határon túljár
itt mát az ígéret, mint csodás ár,
de vigyázz, mert belé fúl itt,
aki ezeknek egyszer hitt,
minden mocsok és hazugság,
csak csalás és szélhámosság,
nincs értelme a szavaknak...
csak a tettek bizonyítnak.
Ezer csalárdság, hitszegés,
pofátlanság. Átokverés,
ellenkezője sem igaz,
kever-kavar csak itt a gaz,
az ördög csak gonosz, hamis,
ne higgy neki, pokolba visz
majd hátadon érzed - magad,
csak a tettek bizonyítnak.
Itt csak rohadt, őrült eszmék
ami tiéd, mind elvitték,
milyen csodás kártyavárak,
érzed: borsódzik a hátad,
az is hülye, ki hisz nekik,
mész itt kiábrándulásig,
ne higgy a hazug szavaknak,
csak a tettek bizonyítnak.
Fogcsikorgatás
S jött a fog csikorgatása,
éjszakák ijesztő réme,
fergeteg pokoli mása,
s jövő csontvázak reménye
hátadon táncoló csizmák
reád zúdult ijesztése,
végítélet, rettenetek,
rabszolga láncok csörgése,
rád ront itt a pokol ezer,
gyilkos és ijesztő réme,
vicsorgó fog, éles karmok,
a hit elhervadt reménye...
végül látod, mégis itt van
a szabadság hősi népe,
megtörik az átok, felkél,
a szabadság hősi népe.
Milyen a jövő?
Nem csodát fakasztó élet,
nem termékeny, csodás jövő,
hol az ember boldog lehet,
dolgos, százszor újra-kezdő,
szántás, vetés és aratás,
erkölcsös, istenben hívő,
ez csak a sátán országa,
a világ itt egy temető.
Ébredj fel már Európa,
vörös, véres itt az égbolt,
minden pusztul, rothad, bűzlik,
pokolra kerül, mi szép volt,
művészetek, versek, dalok,
torzult rémek, beteg ábrák,
elborzadva meredsz itt rá,
láthatd, mily jövő vár rád.
Reményt-vesztett az ifjúság,
szesz, drog, hasis -csak tévelyeg,
itt a gyomrod csak okádék,
megfertőzötten émelyeg,
már az egész világ romlott,
légszomj, tüdőd fojtogatja,
lásd meg ez út hová vezet,
ébredj fel már Európa.
Így pusztul itt a természet,
te is vele pusztulsz - látod
magad előtt itt a példát,
ez neked életet adott,
törj hát ki a bűvöletből.
Mert jön az utolsó próba,
vagy tovább élsz, vagy elpusztulsz...
ébredj fel már Európa.
Pusztulás
s minden ártatlan ablakon bezörget,
baljós igékkel szórja szét
a pusztítás gyilkos üzenetét...
Elszorul szíved - a rettenet
és borzas arcú ijesztések
dübörögnek melled, s torkodban,
így pusztulsz a szennyes habokban.
S irtózatos, vad látomások,
őrület - torzult szárnycsapások,
gyilkos igék baljós rohanása
kerékbe tört álmok kínlódása.
Törött tagok és torz tetemek,
csak ijesztő sejtésről üzennek,
gonosz ábrák, vért izzasztó jelek
részegen üvöltő fenyegetések,
Bénult tagok, dermedt sikolyok,
te üvöltesz, vagy én sikoltok,
vért habzó szájú, gyilkos plakátok
kiáltanak rád és tör az átok.
S én állok, a világot átölelve,
mért hullna ki a szeretet belőle,
keserű kehely - én már kiittam,
de ha nem vigyáztok magatokra,
még ti is inni fogtok belőle.
Pocsolya
csodálatos, fürge kezek,
mindez csak hasznodra válik!
közelebb a túlsó partig.
Így taszigálnak nyomorba,
te nem éretd, ez a módja,
hogy végre itt ráébredj már,
hazugságban nincs itt határ
Ügyes kezek kizsebelnek,
ez még mind a te érdeked,
hamarabb fogsz itt elfutni,
a túlpartig már eljutni.
Hülyének néznek, nem látod,
vedd észre a görény-szagot,
millió baromfi sikolt,
kiraboltak, üres a bolt.
Ha még heversz renyhén, tunyán,
kiárulnak itt a tanyán,
nem látod még hol a hiba,
még bevisznek a dutyiba.
Éhség
belekapaszkodni a fuldokló reménység
hogy a jövőt talán megalapozza
a szétzüllött népség.
Szomjúság-, mint égető rémség,
hitetlenül vicsorgó világ csak
ahol kifogyott a reménység.
Az éhes sejtek kérnek, követelnek,
a sivatag, mint konok, gyilkoló végzet,
rád telepszik, megfojt, körülvesz,
mint ijesztő kísértetek és rémek.
Éhség, szomjúság, vakság, süketség,
mind rád rohan, és torkodba tépnek,
kopár sivárság, reménytelenség,
lohol nyomodba, mint véres kísértet.
A lélek pusztul, a sivatag kegyetlen,
a kopár szikeken ki tud átlépni,
kiégett szívek, csak sakál vonyít,
lesz-e ki a megmentő forrást eléri?
Lepra
tested, lelked elrohasztja,
öl, pusztít, mint gyilkos méreg,
ezek senkit nem kímélnek.
Ez a gonosz, aljas csorda
már vinne is a pokolra,
küzdj, harcolj, hát itt van a kard,
már virrad is, jön a hajnal.
Hiába volt a tél fagya,
új élet kél, új tavaszba,
ez a gonosz, gyilkos rabló
tűnik végre a pokolra.
Így hull szét, foszlik, pusztul a nép,
nem érzed? a talaj fut ki alólad,
s úgy szállsz, libegsz hazátlan, árván
ahogy a vihar visz, és elsodorhat.
A gyökerek már nem kapaszkodnak,
kicsúszik a kormány kezedből,
a megtartó hit, az erő a lényeg,
elvágtad magad a mindenségtől.
És nincs menekvés, légszomj, vívódás
a tüdő j hol kap már tiszta levegőre,
szétzüllött néped is csak roskadozik
vakon és süketen - tévelyegve.
Vagy összebékült már a halállal,
a haladás zord illúziója...
szédít, nem enged, - már nem is érzi,
hogy torkát markolja fojtogatója.
Görcsös ujjak fogják a torkát,
a tények fekete, átkos valósága,
telepszik meg a dermedt inakban,
az idegen átkok sunyi vaksága.
A tudat kihull a beteg lelkekből,
az elme zagyva emlékkihagyása
fog át itt mindent a zuhanás útján
kell felkészülni itt a halálra.
Hol a vezetők s nép idegenek,
nincs irányító kéz s a gondolat
idegen érdekek szolgájává válik,
ott már mindenek százszor is halottak.
Ott nincs menekvés, már ki kell törni
a vad szakadékok mindent elnyelő
poklából és nem zuhanni a mélybe,
ott kell a hit, az igazi, megtartó erő.
Népakarat.
aki vetett tán az arat,
idegen viszi a hasznot,
patkány rágja az asztagot.
Népakarat, ha szólhatna,
ez a banda már hol volna,
s ha igazán lángra akarhatna,
már a világ lángra kapna.
Akik erre hivatkoznak,
lopnak, csalnak és rabolnak,
mégsem tudják, hogy mi folyik
ott belül a szívekben itt.
Hamu alatt üszkös harag,
egyszer mégis csak lángra kap,
nem kell csak egy kicsi szikra,
feltör már a tüzes harag.
Akkor jön a népakarat,
akiket százszor becsaptak,
akkor itt majd mind meglátod,
torkodon akad a falat.
Még élni merészeltek
Ti még élni merészeltek
magyarok, Magyarországon,
Erdélyben és Felvidéken,
Bánságban, tengerentúlon,
és szerte itt a világban,
most hogy újra ébredeztek,
azt hiszitek, mindent lehet...
ti még élni merészeltek?
A talmudban előírva,
titeket kell a pokolba
legelőször is elvinni,
ha a bolsi ezt nem bírta,
majd új módszer, fejbe vernek,
gyilkolnak, és gúzsba kötnek
mert a sátán itt már döntött...
ti még élni merészeltek.
Szabad pallérok tanácsolta,
te vagy az első céltábla,
szabadságharcot csináltok,
minden milyen szép és jó itt,
de hogy az elő van írva,
úgy kerültök a pokolra,
csakis a gonoszság győzhet...
ti még élni merészeltek.
