Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYŐZELEM

 fejlec56.jpg

Ledől a trón

 

Halálra ítélt uratoknak

hiába raktok száz szép palotát,

győz rajta az idő, a végzet,

mi nem szánja a zsarnokok hadát.

 

A gyilkosok is mind eltűnnek egyszer,

a rablott holmi mind itt szertehull,

drágakő, kincs, mind átokká válik,

örök ige: minden  elpusztul.

 

Összerabolhat mindent itt a gazság,

falak nőhetnek márványból az égig,

hazug csillogás - itt annyi hiú gőgnek

és vak ámításnak láttuk már a végit.

 

Egy számít csak s az kérlelhetetlen

pusztít mindent, mit öröknek véltek,

és holnap nem is emlékeznek rájuk,

s vígan kacagnak, akik itt túl-éltek.

 

És a sátán-hadak büszke tornyai,

véres fegyverek semmibe vesznek,

csak azok élik túl, kik a barázdákba

igaz hiteket és új magot vetettek.

 

Mert az idő - lásd - könyörtelen,

nem nézi gőg és kapzsiság,

nem szánja  halál, gyilkosság

istenek ellen emelt templomát,

de kegyetlen, vadul, hidegen,

kacagva rongy, gonosz elveken,

pusztítva, vígan indul tovább, s átlép,

hol vérből építettek gyilkos palotát.

 

Az él tovább

 

Zsarnok, királyok, hadvezérek

mind tovatűntek a távoli múltban,

semmibe hulltak  verhetetlen hordák,

s a győztesek dicső emléke hol van...

 

AS kincsek senkit sem boldogítottak,

csak milliókat préseltek nyomorba,

s a dicső városok - földig omoltak,

a csodás ívek fénye mára hol van?...

 

Minden elrohad, hír, kincsek, dicsőség

a háborúk átka csendbe simul itt,

de ha két kéz halkan fogja egymást,

a jövő - a csillogó szemekben fénylik.

 

Csak az él tovább, ki világokat épít,

csak az a fohász, mi felnő itt az égig,

csak az a gondolat teremtheti hittel

a jövőt, mely bátran átlépi a régit.

 

Csak az él tovább, ki új életeket

indít, nem kérdve merre, hogyan,

és bele épül hitekbe, jövőkbe,

örökké él a késő századokban.

 

Csak az él tovább, ki a földeket

fogva gyökérrel, új igákba hajtja,

világvárosok omlanak össze,

de örök a földek életet újító,

s jobbat teremtő, csodás hatalma.

 

Holnap

 

Holnap átlépünk rajtatok,

pribékek, börtönök, zsarnokok,

s minden , ki vért s könnyet vetett,

a halál nem szánja éltetek...

pribékek, börtönök, zsarnokok:

holnap átlépünk rajtatok!

 

Mert felkelnek az elnyomottak,

a gyilkos trónok porba omolnak,

ki más sírdombján jutott magasba,

reszketve jajgat vérbe fagyva,

a gonosz trónok porba omolnak,

mert felkelnek az elnyomottak.

 

Hős harcra kél itt mind, aki ember,

s írtja a gazt vad gyűlölettel,

s ki bűnös szűkölve, összebújva

mellét verheti, átkozódva,

s írtja a gazt vad gyűlölettel

hős harcra kelve mind, aki ember.

 

Mérlegre áll, ki élt a bűn zsoldján,

s kihull az idők nagy rostáján,

ki kéjjel más vérében fürdött,

vagy vért ívó sátánra esküdött,

kihull az idők nagy rostáján,

mérlegre áll, ki élt a bűn zsoldján.

 

A jövőket ki nem értette meg,

túllép az élet a bűnös felett,

nincs kegyelem: a sors nem szánja

a ledőlt trónokat halálra szánva

túllép az élet a bűnös felett,

mert a jövőket nem értette meg!

 

Szabadságharc

 

Kancsukát rettegő milliók ma

kinyújtják göcsörtös karjaik,

évezredek roppant keserve

mind egy folyamba gyűl ma itt.

 

És ha nem tanult még a pribékség,

vérbe borulnak az éjszakák,

máglyára kerül a hazug betűírás,

mi nem érti az új idők szavát.

 

Jajok most győztes ujjongásba törnek,

a parázsló harag tüzes lángra lobban,

az ökölbe szorított kezek lecsapnak,

új élet kél a győztes milliókban.

 

A szenvedés árja áttöri a gátat,

a zsarnok torán kél a győztes ének,

vége lesz végre a gyilkos szolgaságnak,

s azok is élhetnek, kik jól sosem éltek.

 

Vasvillát a kézbe, kaszát egyenesre,

harcra készülj, mit a világ nem látott,

te áldott és örök és dicső forradalom

váltsd meg ezredszer is újra a világot!

 

Reszkessetek

 

Reszkessetek zsarnok, pribék,

fegyvert ragad már a világ,

bár a gazság gátakat rak,

nem ismer többé akadályt,



Remegjetek rozzant várak,

mik életet s vért zabáltak,

pribékek, kik vért vedeltek,

csürhe, mik mindent felfaltak.

 

Ítélet jön, mérlegre állsz,

bűn és gazság kiviláglik,

elönt az ár: forradalom

tisztítja a bűn átkait.

 

Reszkessetek, a trón ledőlt,

fut a sötét a fény elől,

s hittel ragyogja a világ

a szabadság szent himnuszát.

 

Reszkessen

 

Reszkessen már zsarnok, pribék,

fegyverre mind - szabad a nép,

új hajnal int , az élet itt

a zsarnoknak szembe lép.

 

A véres irtózatok árja

zúdult vérben a világra,

mindent pusztított és rombolt

az erőszak vad hordája.

 

Vége már az iszonyatnak,

a sátán-gonoszság éje

eltűnik már, fényes hajnal

kél a poklok vak egére.

 

Széttöri a rab az igát,

börtön nyílik, láncok hullnak,

nincs kegyelem, nincs bocsánat

vérben fürdő gyilkosoknak.

 

S boldogín felzeng a világ,

dicső neved szent szabadság

ujjongva áldják a népek,

csodaszép lesz már a világ.

 

Üzenet

 

Csak verd a dobot, gyászinduló ez,

ezreket tiportak le a tankok,

 a fegyvertelenek széttaposva

ma már csak hús és vér-cafatok.

 

Csak verd a dobot! A tiltakozás,

mert kiverték kezekből a fegyvert,

csak dühöngjön, ott a lelkek mélyén,

visszafelel itt az ágyú-dörej.

 

Csak verd a dobot! Peking, Hongkong,

holnap Taivan - te következel,

a rabság hang kong: fekete gyász,

tompán dübörög, de visszafele...

 

Csak verd a dobot! Míg a gaz pribékek

hitvány serege el nem pusztul,

hős, kemény léptek dübörögnek,

irtsd ki a gonoszt már magostul.

 

Csak verd a dobot! - fegyvert ragadva

a milliók egyszer visszaütnek,

ma még dobok, de holnap pergő-tüzek

a zsarnok fegyverre visszafelelnek.

 

Csak verd a dobot! Újra, örökké,

visszhangja döng már a szívekben,

míg ember él, nem pusztul a hit

a szabadság szent, igaz hitében.

fejlec56grey04.jpg 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.