MEDDIG
Remény
Ma nincs egy falat remény a szívben,
És halálfélelem életünk,
de holnap szép világ kacag szemünkbe
s nem állhat meg, ki ellenünk.
Roham előre koldusok népe,
rongy a ruhája, de fény szíve,
rég feledt álmok fényes köntösébe
új, boldog világ álma és hite.
Száguldva vágtat jobb jövők elébe,
ősapák útján előre, tovább,
a modern eszméktől dörzsölt világba
letűnt, nagy idők illatát hozzák.
Újra felbuzognak a régi nagy álmok,
elővágtatnak a mondák hősei,
megtagadott és feledt ideálok
álmokat kergető hős seregei.
Együtt rohannak halottak s élők,
valami csodás álomra vágyva,
együtt győznek, vagy pusztulnak,
a rég megálmodott honfoglalásba.
Évezredek álma kíséri harcuk
milliók álma új életet ölt,
istenek hangja új csodákat hirdet,
s igaz vágyakat teljesít a föld.
Ezerszer hullva, de újra kikelve
rohan előre a koldusok népe,
új, boldog csodák szent vágya lobog
új világot és jobb jövőt remélve.
Meddig?
Meddig bírod még, a robot. A munka,
meddig fizeted - a tized, a dézsma,
meddig tűröd még, hogy kifosszanak,
s végül mindenből kiforgassanak?
Meddig vársz, amíg kiszívják a véred,
szétmarják a húsod a tetvek, a férgek
meddig lehet még szótalan túrni,
míg í gonoszság le fog majd gyűrni.
Meddig- mondd, meddig tart a türelem
hiszen láthatod, mind reménytelen,
mikor akarsz már végre oda ütni,
vagy talán posványba akarsz merülni...
Meddig tűröd még a sáskák hadát,
meddig hagyod, hogy vigyék a prédát,
meddig, hát, meddig az idegen éhség,
csak arra vár, hogy csillapítsa éhét,
s rád veti magát, bőröd is lenyúzzák,
hogy éled túl itt a sátán birodalmát.
Mit akartok hát?
Mit akartok hát, hogy egy életen át
dolgozzatok, míg csontotok lerágják,
hogy pökhendi, idegen, gonosz népség
egész életed megkeserítsék.
Azt akarjátok, hogy a banditák
szedjék a dézsmát, a tízedeket,
hogy gonosz latrok arassák a vetést,
és vígan éljenek - belőletek.
Mit akartok, hogy reménytelenül
fejfát sem emelve elhantoljanak,
és gyermeketek és unokátok
egész életükben csak átkozzanak.
Azt akarjátok, hogy a gonoszság
legyen itt úr az apátok földjén,
hogy dőzsöljenek a nép nyomorán
akik dolgozni akarnak - békén.
Mit akartok hát, posványba hullni,
vagy meszes gödörbe elpusztulni,
vagy szabadon élni, győztes erővel,
kiknek emlékoszlopot fognak állítani.
Farkasok
Ne higgy a farkasoknak!
Tán ígérgetnek, vigyorognak,
majd báránybőrbe bújnak,
de a végén rád vicsorognak.
Egy szavuk sem igaz
a tettük mindég álnok és ravasz,
s végén mégis a farkas fogak
beléd harapnak, húsodba marnak.
Ne higgy a farkasoknak!
Csak akkor, ha már elpusztultak,
és többé itt már meg sem mozdulnak,
ha a világ itt átlépett felettük
ha a farkasfogak végleg kihulltak,
ha már nincs fegyverük, tankjuk,
amikkel itt még rád ronthatnának,
hogy marcangoljanak és letapossanak
Hát ne higgy! Sohase higgy!
Bármilyen szépen vigyorognak,
bármilyen szépet, jót ígérnek, mert
holnap talán már rád vicsorognak,
mert, ki ragadozó állatnak született,
az mindég is csak ragadozó maradhat.
Rúgtak és tapostak
Beléd tapostak ezerszer,
mocskolták itt a fajtádat,
bőgatyás vagy mucsai,
gyalázták az ősapádat.
Sehonnai hitvány hordák
törölték beléd a lábuk,
nemzetközi csürhe népek
építik munkádra házuk,
Fejed fölül a maffia
a tetőt is elrabolták,
fejed alól vitte párnád,
a kutyát rád uszították.
Külön válogatott rendőr,
pufajkások, janicsárok,
ezer gyilkos, csahos horda
vigécek és lócsiszárok,
Tipornának újra most már,
ha még lenne benned szufla
még a bőröd is lenyúzzák,
de az bolond, aki hagyja,
elő hát az ásó, kapa,
az győz itt, ki tovább bírja.
Ez volt - van
Ez volt- hiába is tagadják,
vaduk menekülő madár-sereg,
mely elhagyja űzött őrületben.
El kell hagyni az ősi földet...
Mert kifordultak - égtáj, világok
csikordultak ki sarkaikból,
morál, hitek - minden megbomlott
és őrület rikolt vadul.
Felvert vadak a rém csikorgó
talpa alatt tépett foszlányok,
korbács, terror, üvöltő rémek,
olyan fergeteg, mint a poklok.
A bűz, a szemét, a trágyadombok
a pöcegödör az ég ellen lázad
rád települ, megfog, nem enged
összeroppantja hátad.
A megkövesedett őrületeknek
tüzes lávája fut mögötted,
hiába - késő - a sátán utolér,
s a gyilkos erők már kipréselnek.
Mások
Ne másokat kövess,
járj a magad útján,
te légy útmutató,
ne hitvány tanítvány
csak ki nem hall, nem lát,
az megy mások után.
Új ösvényen indulj,
ahol egy jobb világ
reményt keltő képe
mosolyogna terád
csak így mentheted meg
a jövőd s a hazád.
Csak előre bátran
ésszel, erős kézzel
konok akarattal
s ha előre nézel,
vess számot magaddal
s a világ erejével.
Előtted példa,
mások után jártál,
mily szörnyű utakon
vérben kóboroltál,
míg végül a posvány
mélyére jutottál
Csak a vak és süket
megy itt mások után,
új barázdát törj a
rögök ősi útján,
így lesz hazád, házad
s bátran megújulván,
saját jövőd építsd
szívből és igazán.
