'56 ÖRÖKSÉGE, VERSEK

Láttad milyen volt?

Láttad, milyen volt ? találkoztál véle?

Véres csonkokkal, torz tetemekkel

vad fegyverekkel  farkasszemet nézve.

Rettegve, meredve tébolytan csillogó

megveszett szemébe...

Érezted-e már a palackolt poklokból

őrülten idézett gyilkos óriások fojtó,

vak kezében vergődő és hitvány,

kicsi, semmi élted?

Te nem is értheted!

De én már tudom, rajtam is tapostak

szöges bakancsai a vad tegnapoknak...

Én ismerem, hisz belém is léptek

véres görcsei a gyilkos őrülésnek,

És ha te is látsz olyat majd, akit

a szenvedély hitvány állattá taszít,

és hajlandó vakon, gonoszul akármi,

förtelmes, gyilkos oltárt  szolgálni,

s a hatalomért bármily gazságra kész,

nem hatja meg az emberi szenvedés,

s ha majd ráismersz arra, kinek

aranyat, kéjt, hasznot imádni mindegy,

és nincs istene, népe, hazája,

csak vérbe gázol és pusztításba,

s szülőt, testvért és népét eladva

fegyverrel ront az igazakra...

ha majd találkozol te is olyannal,

ki minden felé csak fegyverrel vagdal,

akkor előre lásd, és ne feledd,

ez a te örökös ellened,

és minden emberi szépség gyilkosa,

ne várd: a gazság szavát szajkózva

szemed száz hazugsággal teleszórja

és elvakítson csak egy percre is...

mert akkor elér a végzet - téged is.

Ez járt itt

Járt a világ gaz gyilkosa nálunk,

s fegyver okádta gyűlöletét,

mind, aki élt, vonyítva nyögött

s vér fröcsögött, ahová ez elért.

Nem marad más, csak a semmi, a rom,

gyilkolt tetemek, vad őrületek,

a kegyetlen , véres  láb nyomai,

mik a gyilkosok odvaiban növekedtek.

Aki ember, hát el ne felejtse,

sem az eltűnt kedvesek arcát,

sem a gyilkosok árny-alakjait,

ne felejtse, hogy el ne tapossák a

szebb jövő felé induló gyermekeit.

Mert száz atom ég még, pusztul az élet

már bomlik az őrületek vak, tüzes árja,

mind, aki él, nyitva tartsa szemét,

nehogy tűz özönét szabadítsa a Rém

az élő életre s az árva világra!

+++

Ember, ne kiálts! - mind hiába,

könny, fogcsikorgatás  mit sem ér,

már föléd nőtt a gonoszság láthatára

és rád tenyerel a süket ég...

A széttört napfény ijedt, nyüszítő

árkádjai már rád omlottak,

és nincs kiút, csak roncsok és rémek,

jaj itt az áldozatnak, s a gyilkosoknak!

+++

Csak tartsd oda a másik arcod,

és áldást mondj, ki fegyvert fog rád,

imádkozz azért, ki kifosztott -

még súlyosabb igát rak rád.

Csak jót tegyetek a gonosszal,

vadabbul szorítsa torkod,

még nagyobb pofont adhasson,

hogy öljön, gyilkoljon, raboljon,

csak tartsd oda hát a másik arcod!

+++

Pofa be! - Ne ugass! - várj sorodra!

Hát csak így, ilyen hitványul

temessen el a sátán pokla?

Lépj ki! Állj egyenest! - indulj a harcra

az győz, ki a poklok kapuját itt

végleg befalazza!

+++

Bárgyú birka-bégetéssel

mit érsz itt a farkas ellen,

csak úgy győzhetsz, ha nem leszel

fogatlan és fegyvertelen...

akkor elő kaszát, kapát,

készíts tüzes gyújtóbombát,

és mind együtt, egy pillanat:

így győzheted le a sátánt.

A világot ne fertőzze,

a pokol tüze eméssze,

űzzed hát, ahová való...

az lesz itt majd a dáridó!

+++

Sose feledd! Kutya vagy eb,

az itt mindegy, akár öleb, akár farkas-,

akár vér-eb, mind egyre megy,

marna téged, szívná véred,

azt várja, hogy embert ölhet,

ha megijedsz, megöl téged...a tanulság:

fegyverrel is védd az élted!

+++

Csak várjatok békén, türelemmel,

míg a sátán itt tort ül felettetek,

csak lapítsatok, mint bégető birkák,

hogy a farkas szívhassa véretek...

csak várjatok, ti bárgyú jóság,

gyávák vagytok, bár fegyvert fognátok

a gazság ellen, míg a rablók, gyilkosok

el nem pusztítják itt a világot!

A felfordult világ

Felfordult már itt a világ,

ami jó volt, mára rossz lett,

sátán ült isten helyére,

ezek tudják. Nem rossz üzlet!

A gonoszság a gyűlölet

települt rá a világra,

rád a pokol torka ásít -

paradicsom - mondják rája.

Állattá vált itt az ember,

elő bújt a sátán fattya,

gúzsba kötötte testedet,

jármot vetett a nyakadra.

Szabadság és egyenlőség,

no meg csodás testvériség,

így fojtották beléd a szót,

s mára itt már győz a sötét.

Tegnap mindent kifosztottak,

ez csak egy kis részlet volt csak,

aztán vitték házad, földed,

azt mondták rá: ez köz-érdek!

Fejbe vertek, összetörtek -

milliókat rúgtak, vertek

bedaráltak, meggyötörtek...

ők csak „békét” teremtettek.

Börtönrácsok és szöges drót,

hogy ne tudj elmenekülni,

látod, aki ellenállna

bitófára fog kerülni.

Így pusztítottak ki mindent,

parlagföldek, puszta falvak,

a sátán igéi győznek,

minden kell itt a pokolnak.

Így jutsz a paradicsomba,

látod: mind pokoli féreg,

ütnek, rúgnak és hajszolnak,

mindenedből kiforgatnak...

meszes gödör - ez a véged!

A süket zene

Úgy rikoltott itt a zene

bele süketült a füle,

aztán vittek be a táncba,

drót-sövényes börtön rácsba.

S vitték  földed, házad, néped

rikoltva, mindez csak érted,

mígnem pucéron maradtál,

csoda, hogy el nem pusztultál...

Így volt egy fél évszázadig,

csodás vörös, véres égbolt,

meg az a szép vörös csillag,

míg nem mondtuk, hogy elég volt.

S most jön az újabb forduló,

ketten járjuk ár a csárdást,

míg véresre kopik talpad,

addig gyürkőzzük itt egymást.

Új forduló, már új zene,

másképp járjuk, mint volt eddig,

vége van az utcabálnak,

most a nagyböjt következik.

Volt itt farsang: heje-huja,

most jön itt a jaja, búja,

új forduló, nohát lásd itt,

melyikünk bírja rogyásig?

Atom-hasadás

Borzalmas atom-hasadás,

otthon, család, isten, haza

hol vannak már - mind szétverve

erkölcs, törvény megtagadva...

széthullt minden darabokra.

Amit itt a remény és hit

épített már  - szertedúlva,

és a jövő reménytelen

borzalom tengerébe hullva

széthullt minden - darabokra.

Fertelmekbe hulló világ,

minden, mi szent, bemocskolva,

össze-kotyvasztott förtelem

lett úrrá itt az agyakba,

széthullt minden darabokra.

Kígyót, békát belekever,

önti bele a kondérba,

megmérgezi életedet,

bele szövődik agyadba,

széthull minden darabokra,

s visz az ördög a pokolba.

Hol van már?

Erkölcs, törvény degradálva,

rabló, gyilkos ül a trónra,

markába röhög a sátán

a pusztuló milliókra,

átszövi a köz-életet

ezerszer - pókháló szállal,

az igaz fennakad rajta,

ki ily sorsot el nem vállal,

ebbe születtél itt bele,

társadalmi katasztrófa,

nem tudsz már kievickélni,

 átjutni a túlsó partra,

döglesz posványba ragadva.

A maffia rád tenyerel,

ezer hínár-szállal fognak,

mind fojtogatóbb ölelés,

egyre lejjebb, lejjebb húznak,

hite-vesztett téblábolás,

mondjátok már - hol a kiút,

mentő kötél, ami kihúz,

holnap már a nyakadra jut.

Ateista

Itt van hát az istentelen

majompofa - láthatjátok,

ez a majomtól származik

és még ezzel is dicsekszik,

mellét döngető gorilla,

pedig csak egy korcs kis törpe,

felidézték a pokolból,

s most itt feszít - angyal-bőrbe.

Pufajkás és gyilkos banda

tolta isten oltárára,

ötven év - választó csalás

számítógépbe táplálva,

kékcédulás blokkok, klikkek

ez itt a holnapok hőse,

sátánfattyak seregestől,

mind itt feszít - angyal-bőrbe.

Nem igazi angyalbőr ez,

csak egy rongy pufajkás horda,

félnek, hogyha a fő-ördög

egyszer lehull itt a porba,

akkor kiderül a bűn mind

az igazság lép a fénybe,

lehúzzák  a bőrt rólatok,

ki feszít majd angyalbőrbe.

Hitvány, gyáva , torz és beteg

felfujt bika béka bőrbe,

felfujt hólyag, úgy puffadt fel,

választási csalás rendre...

fel akar az l égig szállni,

de lehuppan egy-kettőre,

látjátok, csak véres pacni,

feszített itt angyalbőrbe,

míg az idő ki nem lőtte.

Pusztítás

Nem marad itt egy fűszál sem,

hová beteszik a lábuk,

minden porrá omlik össze,

hová lép szöges bakancsuk,

minden pusztul, Heródesek

pusztítják az életet itt,

ölik az aprószenteket,

de már bent az anyaméhben

gyilkolják, naponta ölik,

hogy ne is fakadjon élet,

így visznek a kárhozatba

a népeddel együtt téged.

ne testesülhessen ige,

és ne jöhessen ítélet!

Vassal és vérrel

A gonoszok  vassal, vérrel

mindent pusztításba döntnek,

csalnak, rabolnak, gyilkolnak,

viszik földed, házad, néped,

te meg ott állsz kifosztottan,

békepap papolja neked,

uram, bocsáss meg már nekik,

nem tudják, mit cselekszenek.

A sátán ezer fortéllyal

öli családod, gyermeked,

ezer maszlag és ámítás,

fertőzi meg jövőd, hited,

mennyi borzalom irtózat

rombolja szét a jövődet,

békepap szól, uram bocsáss -

nem tudják, mit cselekszenek.

De az ítélet napjának

szent székére fel van írva,

hogy itt mennyi ártatlan vért

vittek el a vágóhídra,

hiába sir a béke pap

nem könyörül meg istened,

mert mi tudjuk, látjuk, halljuk,

mi vagyunk az örök tanúk,

hogy tuják, mit cselekszenek.